2016. március 6., vasárnap

Búcsú

Sziasztok drága Manókák! 

Sajnálom, hogy túl sokáig húztam az időt. 
Bevallom magam is reménykedtem, hogy majd talán mégis, mégis ráveszem magam, de sajnos nem sikerült. Így hát arra vettem rá magam, hogy végre ideüljek a gép elé, és felvilágosítsalak titeket.
Sajnálattal közlöm, hogy ezt a történetet nem fogom folytatni. Nagyon sajnálom, hogy csalódást kell, hogy okozzak nektek, de tényleg nem fogom folytatni. Viszont nem fogom törölni a blogot, ennek két oka van: 1. Szeretném látni, hogy milyen voltam kezdőként, és lássam, hogy mennyit fejlődtem. A második pedig, hogy abban reménykedem, hogy valamilyen csoda folytán mégis folytatom a blogot (bár erre nem látok sok esélyt… :\ )
Viszont azt elmondanám, hogy egy új történeten dolgozom, és bár iszonyat lassan haladok vele az iszonyat sok tanulás miatt (ezt halál komolyan mondom) azért lehet, hogy blogot készítek belőle, de erre sajnos a nyár előtt nem lesz időm. Na nem baj. Szóval csak azt szeretném megköszönni, hogy eddig olvastátok a blogomat, és még egyszer bocsánatot szeretnék kérni az idő húzás miatt, meg miatt, hogy csalódnotok kellett bennem.
Minden jót kívánok nektek, remélhetőleg találkozunk a nyáron. Addig is kitartás a sulihoz!!! <3
Sok puszi: Charlotte.

2015. szeptember 5., szombat

A repülőőőn :) ...

Az utazás napja Július 24. Péntek
 A repcsin:

Sziasztok Manókák! :) Remélem nem haragszotok, hogy ennyit késtem a résszel, és megint nagyon rövid lett. Igazából nem igazán tudom, hogy mi van most velem, egy kicsit el vagyok, de ígérem, hogy megpróbálom a következőt hosszabbra írni. Lehet, hogy becsúszik néhány helyesírási hiba, ezért előre bocsánatot kérek, és kérlek nézzétek el nekem. Ha tetszik a blogom megkérlek, íratkozzatok fel, ezenkívűl beállítottam, hogy a részek végén van az a pipáló, amin a véleményeteket kell pipálni. Tehát kérlek titeket, hogy pipáljatok, és kommenteljetek, hogy tudjam, hogy szerintetek milyen lett ez a rész.
Sok puszi: Charlotte xxx ♥

Amint felértünk a repülőre,  az ablak felöl ült Guszti, s a mellette ülő Lolesz hátrafordulva a mögötte ülőkkel beszélgetett. Egy középmagas fiú és egy alacsony lány. Ja igen. Lolesz említette, hogy jön velünk még 2 személy. Biztos ők azok. Loleszék előtt még volt két üres hely, az volt a mihelyünk.
-Na. Lányok! Egy kicsit gyertek ide! - kérte Lolesz.
-Lányok!- biccentett felénk, amikor közel értünk.- Ők itt a szomszédaim. A Császár iker pár. Császárék, ők itt a lányok. Ismerkedjetek össze!- mondta, majd előrefordult, és leült Guszti mellé. Hát ezt könnyen lerendezte.  
-Sziasztok! Ő Nati, én pedig Maja. - mutattam először Natira, majd magamra.
-Sziasztok.- köszöntött kedvesen.- Dorottya vagyok, de inkább csak Dóri, és ő itt az öcsém Ferdinánd. De inkább csak Nándi.- biccentett Nándira, aki eddig valamerre bambult, de amint meghallotta az ,, öcsém’’ szót, egyből felkapta a fejét.
-Na álljunk csak meg ! Én nem vagyok az öcséd.  Hanem te vagy a húgom, vagyis én vagyok az idősebb. Mert én születtem 5 perccel hamarabb, és nem fordítva.
-Mi? Nem is, mert én születtem hamarabb. Anyu is megmondta. - jelentette ki határozottan Dóri.
-A-a. Biztos, hogy én születtem hamarabb!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Na majd anyu megmondja.- vette elő a telefonját Nándi. 
-Mindig ezt csinálják.- mondta unottan Loli.
Mosolyogva hallgattam a Császár iker pár vitáját Nati társaságában. Aztán előrébb mentünk az üléseinkhez, mert szóltak, hogy száll fel a gép. Én az ablak felöl ültem, Nati
a bal felemen, tehát a repülő jobb oldalán utazott a társaságunk.
Az út aránylag jól telt. Volt, amikor zenét hallgattam, volt amikor aludtam, vagy olvastam
( John Green Csillagainkban a hiba című művét, ami állati jó ) és volt amikor egyszerűen csak félretettem a könyvet, és néztem Natival valami filmet.
Ja igen. Kihagytam azt, hogy néha, amikor nem aludtam, nem volt kedvem filmet nézni, se olvasni nem akartam, és éppen zenét se hallgattam, akkor néztem a csodálatos felhőket. Lisszabonban aztán átszálltunk, és végre megérkeztünk Rióba. :)
                                                     
                                                     * * *


A riói reptéren.
Mikor leszálltunk a gépről, gyorsan küldtem anyunak egy SMS-t, hogy rendben megérkeztünk (jó gyerek vagyok, nem akarom, hogy a szüleim aggódjanak az utazás miatt), és hívtunk két taxit ( jobban mondva Natiék hívtak, mert Loli és én csak keveset, a Császár iker pár meg még egy szót se tud portugálul ).
-Amíg jön a taxi, én elmegyek a mosdóba.- jelentettem ki.
-Akkor jövök én is.- jött velem Dóri.
-Várjatok!! Nekem is kell mennem.- szólt utánunk Nándi.
Így hát elindultam a Császár iker pár társaságában a mosdóba. Útközben észre vettünk egy kis bódé szerűséget, ahol egy férfi árult szótárakat, útikönyveket, meg ilyesmiket. Dórival vettünk egy-egy szótárat.
-Rendben. Akkor most menjünk a WC-re.- mondta Nándi sürgetve.
-De amúgy az merre is van?- kérdeztem, miközben elindultunk egyenesen.
-Mi? Azt hittük te tudod…
-Nem, én nem tudom.
-Most mit csináljunk? - nézett rám Dóri.
-Mit tudom én.- mondta Nándi.- Talán kérdezzük meg attól a bódéstól.- mutatott előre, ahol volt még egy bódés.- gyorsan előrerohantunk a bódéhoz.
-Boa tarde ! - köszöntött a nő kedvesen.
-Boa tarde ! - válaszoltam.
-Ö hogy is mondják portugálul, hogy mosdó? - fordultam a srácok felé.
-Ne tőlünk kérdezd.- válaszolta Dóri.
-Ja. Mi még annyit se tudunk portugálul, mind te. - tette hozzá Nándi.
-Honnan tudjátok, hogy tudok egy kicsit portugálul?
Lolesz mondta.
Ja. Na mindegy. Akkor mi legyen?
-Hát vagy megnézed a szótáradban, vagy megkérdjük angolul. -mondta Nándi.
Tényleg. Ez eddig hogy nem jutott eszünkbe?
Megkérdeztük a nőt (angolul) aztán rohantunk is, mert már biztosan megérkezett a taxi. :)

2015. augusztus 12., szerda

Forgalmi dugó ...

  Az utazás napja … 8:03 Július 24. Péntek
A reptéren

Sziasztok Manókák! (szóljatok, ha nem tetszik a nevetek) Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig hanyagoltalak titeket, és a blogot de bevallom őszintén, hogy semmi időm sem volt rá. Ott voltak a nyelvtáborok, és a nyaralás, a táborokból mindíg későn értem haza, és nem volt energiám a blogommal foglalkozni, a nyaraláskor, meg csak tabletről tudtam netezni, és azon meg nem tudtam írni. De hál' Istennek megint itt vagyok, és a blognak szentelem a figyelmemet. Nem húzom tovább a szót, jó olvasást, és véleményeket kérek kommentbe!
Sok puszi: Charlotte xxx ♥

A reptérre menet vagy Lolesz, vagy Guszti folyamatosan hívogatott vagy Natit, vagy engem. Sőt, még olyan is volt, hogy miközben én Lolesszal beszéltem a telefonon, Guszti hívta Natit. 
Én megértem, hogy poénos kedvükben vannak, de sajna anyu túl ideges volt a poénkodáshoz. Annyira, hogy az ötödik hívásnál már majdnem, hogy kiabált:
-Ha még egyszer megszólal valakinek a telefonja, kihajítom az ablakon. Mindegy, hogy az kié.
Ekkor csörrent meg a telefonom. Anyu nem szólt semmit, csak a kezét nyújtotta felém. Bizonyára a telefonomat kellett volna a kezébe adnom.
-Ez az utolsó. Ígérem. Csak hadd vegyem fel. Légyszi!! Légyszííí !!- néztem rá könyörgően.
-Utolsó.- mondta komoran. Felvettem, Lolesz hívott.
-Szia. Nem. Még nem értünk oda. Csak pár perc.- hadartam egyből.
-Rendben. Siessetek. Szia.
-Oké, de többet ne hívogassatok, se engem, se Natit, mert hanem a telefonjaink megtanulnak repülni.
-Mii ??
-Semmi, semmi. Majd beszélünk. Várjatok meg. -mondtam, azzal letettem a telefont.
                                                              * * *
A reptérre érve gyorsan kipattantunk a kocsiból és a repülő felé siettünk, magunk után hurcolva a csomagjainkat (persze anyu és Lola is segítettek). Búcsúzkodás közben anyu még elmondta a szokásos dolgokat: ne igyunk (sokat, na jó ezt csak én gondoltam oda :D), viselkedjünk rendesen, ne költsük el minden pénzünket, együnk rendesen, stb.
És aztán végre felszállhattunk. :)

2015. augusztus 11., kedd

Díj #3 !

       
#3 díj ! Köszönöm!

Ismét köszönettel tartozom a harmadik díjamért, ezúttal Felhő-nek.
Hálás vagyok, hogy megint kaptam egy díjat, és boldoggá tesz, hogy rám gondoltál Felhő. Köszönöm!! :) ♥ <3






Szabályok:

Köszönd meg a díjat!
Írj magadról 10 dolgot
Válaszolj a 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd tovább!

Írj magadról 10 dolgot!

1. Nem szeretek horror filmeket nézni. (mert félek)
2. Csípőig érő hosszú hajam van.
3. Néha szeretem, néha meg utálom, hogy hosszú.
4. Kedvenc szinem: a kék minden árnyalata.
5. Zöld a szemem.
6. Általában zenehallgatás közben jön meg az ihlet.
7. Hordok rózsaszín cuccokat, de nem vagyok róaszínimádó.
8. Egy-egy jó szó a blogomról, és máris madarat lehet velem fogatni.
9. Kedvenc virágom a rózsa.
10. Nem rég tudtam meg, hogy van olyan ember, aki nem szereti a csokit. OMG!!

Válaszolj 10 kérdésre

1. Mit csinálsz még a blogoláson kívűl?
Ezt hogy érted?
2. Mondd el mitől vagy külőnleges.
Háát ... nem is tudom. Én nem tudom mitől vagyok különleges.
3. Milyen könyveket/blogokat olvasol szívesen?
Nálam nincs megszabva, hogy ilyen, vagy olyan legyen. Ha egy blog/könyv megtetszik, akkor olvasom, ha meg nem tetszik, akkor nem olvasom. Ilyen egyszerű.
4. Ha Orbán Viktor bevezetné a lovaglóórákat arra hivatkozva, hogy lovas nemzet vagyunk, te belemennél?
Mindenképpen belemennék, mert bár nem tudok, de azért megtanúlnék lovagolni. A gond csak az, hogy nem Magyarországon lakom.
5. Képzeld el, hogy interjút készítenek veled azután, miután kiadtad az első könyvedet! Mit osztanál meg a sajtóval?
Őszintén? Fogalmam sincs.
6. Vannak olyan számok, amik hallgatása közben jobban jön az ihleted?
Nekem mindíg más szám hallgatása közben jön a ihlet, és soha sem tudom, melyik lesz a következő ihletadó. :)
7. Minek vagy kinek a hatására kezzdtél el blogot írni?
A bátyám hatására. Mai napig is hálás vagyok ezért neki.
8. Írtál már azelőtt is, hogy blogot indítottál?
Igen. Egy szép napsütéses délutánon (vagy reggel volt? Már nem emlékszem) eldöntöttem, hogy könyvet fogok írni. Neki is álltam, aztán rájöttem, hogy ez nem így megy, mert még gyakorolnom kell, meg minden.
9. Körülbelül mennyi időt töltessz fent a Facebook-on?
Ez attól függ, hogy mennyire unatkozom, és, hogy mennyi időm van rá.
10. Szerinted milyen az ideális pasi? Külsőleg és belsőleg is pontos leírást kérünk ;)
Huh! Külsőleg: -legyen magasabb nálam (ez alap)
                       - a szem és hajszín mindíg változik.
        Belsőleg:  - tudjon megnevettetni
                        - legyen velem kedves és megértő
                        - halgasson meg
                        - legyen kompromisszumkézséges
                        - szeressen
                        - legyen hűséges
                        - ne játszadozzon velem, stb. stb. ez hosszú
Kb. ennyi.

Tegyél fel 10 kérdést!

1. Miért blogolsz?
2. Gondolkodtál már azon, hogy nem csak hobbiként foglalkozol az írással?
3. A családod/barátaid szokták olvasni a blogodat? És visszajelzéseket adnak?
4. Mi az, vagy ki az, aki/ami nagy hatással volt rád, emiatt nekifogtál az írással foglalkozni?
5. Mióta foglalkoztat az írás?
6. Ki az, akinek a legtöbbet adsz a véleményére a írásaiddal kapcsolatban?
7. Te is gyakran olvasol blogokat, vagy inkább könyveket olvasol?
8. Melyik akedvenc könyved?
9. Mit olvastál utoljára? Milyen korosztálynak ajánlod?
10. Mi a célod az írással?

Küldd tovább!

~Nutella-nak az IkerNapló blogjára! :)




2015. július 29., szerda

Díj #2


#2 díj ! Köszönöm!

Tehát köszönöm szépen az immáron már második díjamat Ria:)-nak!!
Nagy boldogsággal tölt el, hogy ismét kaptam egy díjat.
Szóval köszi! :)




Szabályok:

Köszönd meg a díjat!
Írj magadról 10 dolgot
Válaszolj a 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd tovább!

Írj magadról 10 dolgot!

1. Imádom a semmittevést.
2. Soha nincs olyan, hogy nem vagyok szerelmes.
3. Csak akkor tudok egyvalakiből kiszeretni, ha beleszeretek másvalakibe.
4. Nehezen bízok meg emberekben. (Gondolom ezel majdnem mindenki így van.)
5. Egyfolytában énekelek, bár a körülöttem levők inkább annak örülnek, ha befogom a szám, ergo nem szép a hangom. :)
6. Általában vidám vagyok.
7. Most éppen a Gyűrűk Urát olvasom.
8. És most ez a kedvenc könyv amit eddig olvastam.( bár mindjg az aktuális a kedvencem :D )
9. Egyik kedvenc országpm Brazília.
10.Jobban szeretem a kutyusokat, mint a cicákat.

Válaszolj 10 kérdésre!

1. Miért szeretsz írni?
Nem tudom, csak úgy jön.
2. Van legjobb barátod? Ha igen, mióta ismered?
Van legjobb barátom. Több is. Kettő ovi óta, egy elsős korom óta, és egyet hatéves koromóta ismerek.
3. Ki a kedvenc énekesed/zenészed?
Fúú, hát nem is tudom. A legkedvencebb énekesem Avril Lavigne. ( Ria:) ugy-e milyen jó az ízlésünk? ) A kedvenc bandáim pedig a Punnany Massif, Children of Distance, stb. stb. Ebből sok van.
4. Miből merítesz ihletet?
Nálam nem igazán így van. Néha elgondolkodom valamin, vagy nem is gondolkodom, csak bevillan egy-egy ötlet.
5. Hiszel az igaz szerelemben? És a szerelemben első látásra? Indokold!
Hiszek az igaz szerelemben. Mert van ilyen. Persze csak ha megtalálod a megfelelő társat. :) Szerelem első látásra? Hmm. Nem is tudom. Szerintem azért kell egy kis idő, hogy valakibe beleszeresen az ember. Mondjuk első látásra lehet már valaki szimpatikus.
6. Van fiú-lány barátság?
Szerintem van. Nem tudom ezt bővebben kifejteni. Egyszerűen van és kész.
7. Mit szeretsz legjobban önmagadban? És mit szeretsz legkevésbé?
Eléggé szigorú vagyok magammal, de talán a találékonyság amit legjobban szeretek magamban. És az általam legkevésbé szeretett tulajdonságom pedig az, hogy néha túl gyorsan ítélkezek, és ez néha rosszúl sül el.
8. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre? (3 dolgot vihetsz csak, és 3 napig maradsz)
- három napra elegendő élelmet(mindíg éhes vagyok)
- a barátaimat
- A Gyűrűk urát :)
9. Kedvenc márkád?
Coco Chanel. Na jó ez csak vicc volt. Amúgy a Quechua.( Ejtsd: kecsua )
10. Számítógép vagy telefon?Miért?
Számítógép. Azért, mert a telefonom még a boltban van. :D

Tegyél fel 10 kérdést!

1. Mióta blogolsz?
2. Miért fogtál neki?
3. Hiszel abban, hogy az ellenkező neműek között lehet barátság? Ha igen, akkor neked van ellenkező nemű jó barátod?
4. Könyv vagy TV? Miért?
5. Kedvenc tulajdonságod?
6. Általad legutáltabb tulajdonságod?
7. Kedvenc országod/városod? Miért?
8. Kedvenc könyved? (ha van)
9. Milyen könyvet olvasol most?
10. Ki(k) a kedvenc előadóid?

Küldd tovább!

Netty L. Nelson-(Gond)terhes







2015. július 14., kedd

Díj !! :)


#1 Díj. Köszönöm !! :)


Köszönettel tartozom Edemmester-nek!
Ez a blogom első díja, szóval nagyon hálás vagyok!
És persze mérhetetlenül boldog, mert nagyon nagy dolognak tartom, hogy a kismillió jó blog közül az enyém is kapott egy ilyen díjat! :)


Szabályok:

Köszönd meg a díjat!
Írj magadról 10 dolgot
Válaszolj a tíz kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küldd tovább!

Írj magadról 10 dolgot!

1. Egy fél éve, még álmomban se gondoltam volna, hogy lesz egy blogom, és ráadásul még díjat is fog kapni.
2. Úgy kezdtem el az írással foglalkozi, hogy jó pár Leiner Laura könyvet elolvastam és egyszercsak eldöntöttem, hogy írni fogok egy könyvet.(Persze ezt én sem gondolhattam komolyan, hogy semmi gyakorlással, csak úgy nekiállok könyvet írni)
3. Ahhoz képest, hogy még eléggé fiatal vagyok, a szüleim teljes komolysággal fogadták a fenti kijelentésemet, és azt mondták, hogy segíteni fognak, amiben csak tudnak.
4. Amikor van egy kis szabadidőm, és éppen nem a gépen ,,lógok'' , akkor olvasni szoktam.
5. Általában esténként, amikor még nem tudok elaludni, akkor jön az ,,ihlet''. :)
6. Ha valamit keresek, azt soha sem találom meg, de egy másik dolgot biztosan megtalálok, olyat amit régebben kerestem.
7. Egyik kedvenc időtölésem az alvás.
8. Ha úgy vesszük eléggé lusta vagyok. (ezt inkább nem is részletezném)
9. Néha nagyon idegesítő vagyok,ezenkívűl sokat beszélek és gyorsan.
10. Ez volt a legnehezebb feladat. :)

Válaszolj 10 kérdésre!

1. A könyveket, vagy a filmeket részeíted előnyben?
 Nem is tudom, számomra mindkettő kikapcsolódást jelent, de ha úgy van, hogy előbb elolvasom a könyvet, és aztán nézem meg a filmet, akkor inkább a könyvet választom, mert az én elképzelésem, és a rendező elképzelése merőben külömbözik egymástól, és  van hogy kihagynak, vagy megmásítanak részeket. Ilyenkor a könyveket részesítem előnyben.
De amúgy általában ugyanolyan hangsúlyban van a kettő.

2. Fontosnak érzed, hogy a blogod jelen legyen a közösségi oldalakon?
 Én csak azt szeretném, hogy azok, akik olvassák a blogomat, azok első sorban élvezzék amit olvasnak. Mondjuk nem bánnám, ha népszerű lenne, de nem tartom létfontosságúnak.Pl: még facebook oldala sincs. Szóval a válaszom: nem.

3. Az igazi (=nem internetes, hanem valóáletbeli) ismerőseid olvassák a blogodat, illetve szoktak esetleg visszajelzést adni róla?
Három barátnőm van eddig, akiknek megmutattam a blogomat, ezenkívűl a rokonaimból is egy-kettő kérte, hogy mutassam meg neki. Ja és a nővérem a leghűségesebb olvasóm, és ő mindíg a színtiszta igazságot mondja. Általában akiknek megmutatom, azok adnak róla visszajelzést.

4. Milyen témájú honlapokat böngészel szívesen?
Sokféle témában szoktam honlapokat böngészni, de általában abban a témában, amire akkor vagyok kíváncsi.(Huh. Ez lehet, hogy egy kicsit furán foglmaztam)

5. Mit gondolsz, az emberek zenei ízlése kapcsolatban áll a személyiségükkel?
Szerintem igen. (Ezt nem tudom bővebben kifejteni.)

6. Szoktál idegen nyelven olvasni akár könyveket, akár online tartalmakat?Miért?
Nem. Azért, mert még nem annyira jó a nyelvtudásom, de szeretném fejleszteni, és akkor talán megpróbálkozom ezzel is.

7. Szeretnél a jövőben főállásban írással foglalkozni, vagy a blogolást inkább megtartanád hobbiként?
Szeretnék, de csak akkor, ha annyira tudom fejleszteni az írástudományomat, hogy meg állja a helyét.

8. Gondolkodtál már azon, hogy az írásaidat esetleg nyomtatott formában is közzétedd, megjelentesd?
Szeretném, de csak ha már fejlettebb lesz az írástudományom.(Ahogy már fennebb is említettem.)

9. Próbálkoztál már szöveges/képes tartalmak helyett videókat gyártani?
Nem. Még soha. De majd megszeretném próbálni.

10. Mi a célod a blogoddal?
A célom elsősorban az, hogy gyakoroljam az írást, és ez segít abban, hogy visszajelzéseket is kapjak, hogy jó-e, vagy rossz. Aztán szertném szórakoztatni magamat és azokat, akik rátévednek a blogomra. :)

Tegyél fel 10 kérdést!

1. Miért blogolsz?
2. Gondolkodtál már azon, hogy nem csak hobbiként foglalkozol az írással?
3. A családod/barátaid szokták olvasni a blogodat? És visszajelzéseket adnak?
4. Mi az, vagy ki az, aki/ami nagy hatással volt rád, emiatt nekifogtál az írással foglalkozni?
5. Mióta foglalkoztat az írás?
6. Ki az, akinek a legtöbbet adsz a véleményére a írásaiddal kapcsolatban?
7. Te is gyakran olvasol blogokat, vagy inkább könyveket olvasol?
8. Melyik akedvenc könyved?
9. Mit olvastál utoljára? Milyen korosztálynak ajánlod?
10. Mi a célod az írással?

Küldd tovább!

Én ennek a három blognak küldöm a díjat:
-Alíz naplója - Egy különleges lány története
-Felelsz vagy mersz?
-Az életem viharos zónája

Mégegyszer köszönöm szépen! :)




















2015. július 8., szerda

Ébredés ...

Az utazás napja: reggel 6 óra Július 24. péntek
APÚÚÚÚÚ…….. ÉN KINYíRLAK!! (És aztán magamat is…)
Édes, de nem túl hosszan tartó álmomból Beyoncé Crazy in love dala ébresztett fel, és velem együtt Nati is hunyorogva felemelte a fejét.
-Hallod, ez nem a szürke ötven árnyalatának főcím dala?
-Nem tudom. Miért? És egyáltalán honnan tudod te ezt? Mert nekem azt mondták, hogy ez egy izé, tudod na, olyasmi film. Vagy legalábbis van benne.
-Ja nem, nem néztem meg. Csak egyszer, amikor Robival moziban voltunk, akkor ment a mi filmünk után, és amikor elmentem a mosdóba, akkor hallottam meg.- Robi amúgy az egyik barátja volt. De már szaítottak.
-Ja. Jól van akkor. Én elmentem a mosdóba.- mondtam, mert egyrészt WC-re kellett mennem, másrészt pedig ideje volt már készülődni.
-Ohó! - mondta Nati, majd összenéztünk és egyszerre futásnak eredtünk. Naná, hogy mindketten a másik előtt akartunk a mosdóba érni.
Lépteink dobogása eléggé hangosra sikeredett, olyannyira, hogy anyu is kijött a szobájukból egészen a lépcső aljáig (amúgy aki nem tudná, én a húgommal lakom a felső szinten, anyuék pedig az alsó szinten). Közben meg sajna Nati hamarabb beért a fürdőszobába és magára zárta az ajtót. Bentről kihallatszott, ahogy egy sort éljenezik. Őt mindig feldobja, ha valakit legyőzhet, de nem (annyira) nagy verseny mániás.
-Lányok! Mi ez a nagy ricsaj ?!
- Semmi, semmi.- mondtam behúzott nyakkal, közben meg egyre türelmetlenebbül toporogtam a fürdő ajtaja előtt.
-Mindegy, de legyetek csendben, mert felébred a húgod!- korholt le anyu.
-Bocsi. Amúgy hol van apu? - kérdeztem, mert elég fura volt, hogy anyu jött ki, mert amúgy mindig apu az, aki hamarabb felébred és jön ki a zajra.
-Apád be kellett menjen a szülészetre, mert Juliának beindúlt a szülés.
-Ja, jó.
-Hallod Maja? Nem láttad  a nagy zöld csatomat?
-Nem.
-Nem baj. Használhatok egyet a tieidből?-kérdezte, mert nála úgy van,hogy ha nincs nála az ő dolga, akkor a enyémet használja.
-Persze, ott a bőröndömben.
Nati kivonúlt a fűrdőszobából, a szobába.
-De hol a bőröndöd?
-Úristen! A csomagok! Anyú, mondd, hogy apu áttette a csomagjainkat a te kocsidba!!-mondtam kissé hisztérikusan.
-Apád … nem, nem tette át a csomagjaitokat...
-Ó na. Most mit csináljunk?-kérdeztem nyűgösen.
-Hm, talán hívjuk fel apádat
-Hajj, de mi lesz, ha nem érjük el?
-Mi az? Mi lett? Mik ezek a kétségbeesett fejek?-kérdezte Nati, miközben kicsoszogott a fűrdőszobából, és becsoszogott a szobába.
-Nee. És most mi lesz?-ámuldozott Nati, amikor elmondtuk a történteket.
-Most felhívjuk aput. De te miért nem vagy egy kicsit ideges?-kérdeztem, mert engem már felvetett az ideg.
-Miért lennek ideges? Úgy is meglesznek a csomagok és aztán szépen repülünk Rióba!-közölte lelkesen.
Mindig is szerettem Nati optimizmusát.
-Mindegy. Én úgy is ideges vagyok.-ismertem be.- És helyetted is az leszek.- tettem hozzá.
-Persze. Csak nyugodtan.- mondta, aztán egyszerre nevettünk fel.
-Nyugi. Megoldjuk.-ölelt meg.
Azt szeretem Natiban (a legjobban), hogy mindig meg tud nyugtatni, akár egy kedves szóval, akár egy öleléssel.
-Na lányok! Felhívtam apátokat.- közölte anyu. Igen, szándékosan mondta így, mert Nati már annyira a családba tartozik, és annyira megszoktuk, hogy nálunk lóg, hogy már család tagnak számít.
-Na és mit mondott? - kérdezte Nati a szobámból/szobánkból kijövet.
-Nem tud hazajönni, de menjünk oda és akkor ideadja a csomagokat. Na nyomás öltözni.
-Hm. Te milyen ruhába öltözöl ?
-Farmersort, bordó smile-s felső, aminek az egyik válla le van csúszva és ott van egy pánt (nem tudom mi ennek a fazonnak  a hivatalos neve), bordó converse, napszemcsi és vékony fém karperecek.- mondtam, miközben sorra felemeltem mindegyik darabot. -Te?
-Az jó lesz. Én is farmersortot, kék converse-t, kék béke jeles pulcsit, olyat mint a tied, karpereceket és béke jeles nyakláncot. Így majd hasonlítani fogunk.
-Legyen. Akkor én is felveszem a smile-s nyakláncom.- Szeretünk ugyanolyan stílusba öltözni.
-Okés. Fürdő vagy szoba?-utalt arra, hogy ideje lenne már öltözni.
-Megyek a fürdőbe.- mondtam miközben felkaptam a cuccaimat, és átvonultam a fürdőbe.
Seperc alatt felöltöztem, aztán kaptam magamra egy kis száj fényt, meg szempilla spirált. Egyszer már nagyon megjártam és azóta nem sminkelem túl magam ( ennek persze anyu is nagyon örül). Aztán vissza mentem a szobába.
Ekkorra Nati is elkészült. Szerencsére észben tartott, hogy ideges vagyok, úgyhogy sietett, mert általában rengeteg időt tölt a készülődéssel.
Nem tudom, hogy van ez, de egyes lányoknál a kis smink azt jelenti, hogy lemázolják magukat alapozóval,  aztán szem ceruza, spirál és végül száj fény/rúzs. De ha ennyi a kevés, akkor mennyi lehet a sok? Mindegy, ezt rájuk bízom.
A lényeg, hogy elkészültünk. Mielőtt még utolsóként kiléptem volna a házból felkaptam apa kocsijának pótkulcsát, biztos, ami biztos.
Aztán bepattantam az anyós ülésre és bekapcsoltam a biztonsági övet, amikor is a visszapillantó tükörbe nézve megláttam a hátsó ülésen Nati mellett a húgomat, Lolát ( aki nem mellesleg 12 éves és imád aludni).
-Szia Lola! Hogy aludtál ? És egyáltalán hogy kerülsz te ide?
-Szia. Nem tudtam aludni, mert VALAKIK- nézett Natira és  rám- nem tudtak csendben eljutni a fürdőszobába!- Khm. Volt egy ki él a hangjában.
-Mindegy.- terelte a témát Nati. - Mikor érünk oda?- kérdezte, miközben előrehajolt a két ülés között, és fürkészve nézett anyura.
-Még két perc. Maja! hívd fel apádat és mondd meg neki, hogy jöjjön le a kórház elé.
-Jó, hívom.
***
-Szia kicsim!!
-Szia apu!!
-Hogy aludtatok?
-Bárányokkal.
-Hogyan?
-Á, semmi. Akkor ki tudsz jönni? Mert kellenének a csomagok …
-Ja, a csomagok ...
-Kellenének. De gyorsan.
-Jól van. Van 5 percem. Addig kijövök.
-Köszi apu.- mondtam és letettem.
-Na? Jön? - kérdezte Lola.
-Igen. Van 5 perce. Addig kijön.
-Rendben.- mondta anyu, közben meg leparkolta a kocsit.- Kiszállás.
Kiszálltunk és a kórház bejárata elé mentünk. Kisvártatva apu is megérkezett.
-Itt vagyok.- közölte a levegőt kapkodva.
-Hol a kocsid?
-Itt szemben. És a másik?
-Az utca sarkán.- mondta Nati.
-Siessünk, mert lekésitek a repülőt! - mondta Lola.
-Akkor vegyük ki a csomagokat - nyúlt a zsebébe apu a kulcsáért. Majd sorra végigtapogatta a zsebeit és ráncolta a szemöldökét, közben meg olyan arcot vágott, mint aki erősen gondolkozik valamin.- Hol a kulcsom?
-Azt még te sem tudod.- feleltem apu költői kérdésére vigyorogva.
-Kisasszony! Ne szemtelenkedj !- szólt rám anyu szigorúan.
-Oké, oké.- motyogtam behúzott nyakkal.
-Na? Megkaptad a kulcsot?- sürgette Lola. Amúgy ő az aki leginkább észben tartotta, hogy ha nem sietünk, akkor lekéssük a repülőt.
-Á. Itt is van. - rángatta ki egyik zsebéből a kulcsot apu.
-Kinyitom a csomagtartót.- mondtam. Apu a kezembe adta a kulcsot.
Amikor éppen  túloldalra mentem át apu kocsijához, akkor jutott eszembe az a filmes jelenet, hogy fél kézzel feldobják a kezükben levő tárgyat, és ugyanazzal a kézzel el is kapják. És hát fel is dobtam, csak a baj ott kezdődött, hogy nem vettem észre, hogy áll ki a parkolóból egy autó. Épp még el tudtam kapni a kulcsot és félreugrani. Huh. Ezt megúsztam.Aha. Gondoltam én.
Aztán 10 másodperc múlva valaki durván nekem jött hátulról. A kulcs pedig kirepűlt a kezemből egyenesen a … a szennyvíz csatornába.
Hallottam valami halk bocsi félét, de nem igazán figyeltem oda. A kulcs miatt. 
-Hoppá…
-Kislányom, jól látom, hogy a kulcs…- ért oda hozzám elsőként anyu.
-Igen.- motyogtam bűnbánó arccal.- De! Van nálam pótkulcs. -emeltem fel angyali arccal.
-De … mégis hogy ? -kérdezte Lola elképedve, mert közben a többiek is hozzám siettek.
-Megérzés.
-Szerencséd! -nézett rám anyu szigorúan.És elkezdte kipakolni a csomagjainkat.
Hú ha. Jó, hogy  ennyivel lejárt a szidásom.
Aha, persze.
Miközben a csomagokat hordtuk apu kocsijától anyu kocsijáig ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket kaptam a szüleimtől ( íme néhány a sok százból ) :
,, Mégis hogy képzelted ezt?! ‘’ ; ,, Átmenni az úton, anélkül, hogy szétnéznél?! Hah!’’ ,,Felelőtlen vagy!! ‘’ ; ,, Csalódtunk benned!’’ ; ,, Mi nem így neveltünk! ‘’ ; stb. , stb.
Nati és Lola meg csak hallgattak, mint a befőtt. Ezt jól megkaptam.
Mindegy. A lényeg az, hogy elindulhattunk.
Elbúcsúztam aputól, aztán elindultunk a reptérre. A reptérre vezető úton egy kisebb dugóba kerültünk. Anyu olyan ideges volt, hogy azt hittük mindjárt felrobban. Úgy hogy nem nagyon mertünk megszólalni.